A kiküldetési rendelvényről – nagyon összefoglalva – azt érdemes megjegyezni, hogy nem kell cégautóadót fizetni az általános kötelezettség ellenére sem, ha a vállalkozás tagjait, munkavállalóit munkavégzésre kiküldetési rendelvénnyel rendeljük ki egy távoli munkahelyre, és a közlekedési eszköz akár a céges, akár magánszemély tulajdonában álló gépjármű, melyre költséget számolunk el.

Abban a cikkben, amelyhez hozzászólását írta, meglehetős alapossággal taglaljuk a lehetőségeket, és valamennyi kérdésére – mintha csak a kérdései nyomán írtuk volna a bejegyzést – a választ ott megtalálja.

Abban a cikkben, amelyhez kérdését írta, leírtuk:

A kiküldetési rendelvényről ? nagyon összefoglalva ? azt érdemes megjegyezni, hogy nem kell cégautóadót fizetni az általános kötelezettség ellenére sem, ha a vállalkozás tagjait, munkavállalóit munkavégzésre kiküldetési rendelvénnyel rendeljük ki egy távoli munkahelyre, és a közlekedési eszköz akár a céges, akár magánszemély tulajdonában álló gépjármű, melyre költséget számolunk el.

Ezen kijelentésünk alapját – természetesen – a jogszabály támasztja alá, melyről ebben a bejegyzésünkben írtunk.

Ilyen értelemben nem kell aggódni!

Amiért esetleg lehetne (mivel munkaviszonyban látja el a tag az üzletkötői munkát, ezért éppen úgy kell munkajogilag kezelni, mint bármely alkalmazottat):
- mi van a túlóra-pótlékával?
- ki engedélyezi a kiküldetést? (van-e szabályzat?)
- mi a helyzet a pihenőnapokon történő elszámolásokkal?
- jelenléti ív?
stb., stb., stb…

Mint mondottuk: tagként dolgozhat megszakadásig, de munkavállalóként már nem…

A 44 napos kiküldetési korlát egyszerűen badarság. A 44 nap nem a kiküldetésre vonatkozik, hanem az átirányításra.

A másik bibije a dolognak: amennyiben a tag nem alkalmazottként van foglalkoztatva a vállalkozásnál, akkor munkaidő korlátja sincs; a vállalkozó látástól-mikulásig, vasár-, vásár- és ünnepnap is dolgozhat.