Kezdőlap » Általános forgalmi adó » Számlákról egyszerűen – proforma számla, előlegszámla, rész-számla, számla, végszámla
KÖNYVELŐZÓNA - a számlákról, számlafajtákról nagyon egyszerűen

Számlákról egyszerűen – proforma számla, előlegszámla, rész-számla, számla, végszámla

Nyomtatás Nyomtatás Küldés email-ben Küldés email-ben

Előre is nagy bocsánatokat kérünk kettő dologért:

  1. Olyan témát tűztünk a klaviatúra hegyére, amelyet biztos, hogy sokan ismernek
  2. Olyan egyszerűen mondjuk el mondandónkat, mint a százas szög

Nem bonyolult törvényi helyeket sorolunk fel, hanem nagyon egyszerű szavakkal mondjuk el, hogy mi az alapvető különbség a proforma (díjbekérő)-, az előleg-, a rész- és a végszámla között, és milyen áfa, illetőleg adófizetési hatása lehet egyiknek, vagy másiknak egy-egy vállalkozás életére.

Nagyon fontos, különösen a kezdő vállalkozások esetén, hogy ezekkel az alapfogalmakkal tisztában legyenek, hogy egy nyelvet beszéljen mindenki – a vállalkozás, a könyvelő, a megrendelő, és – naná, hogy persze! – a NAV.

ProForma számla (Díjbekérő)

Egy számlához hasonló (bármilyen formátumú) dokumentumon megkérjük partnerünket arra, hogy bizonyos összeget utaljon bizonyos határidőre (gyakorlatilag ez egy szerződéses ajánlat). Amennyiben utalja a díjat, a szerződés létrejön az előre meghatározott feltételekkel. Ha nem utal, akkor nem jön létre szerződés.

A díjbekérőt a könyvelés technikailag nyilvántartja, de semmiféle adózási, áfabeli következménye nincs.

(Lehet ezt hívni előlegbekérőnek, díjbekérőnek, fizetési emlékeztetőnek, vagy bárminek – szabadon választott. A lényeg: még nem történt termékértékesítés/szolgáltatásnyújtás, még csak ajánlati szinten vagyunk.

Előlegszámla:

A felek már megállapodtak a termékértékesítés/szolgáltatásnyújtás feltételeiben, beleértve a fizetési feltételeket is. A fizetési feltételek során a felek abban állapodnak meg, hogy a tényleges teljesítés előtt a megrendelő bizonyos (megállapodás szerinti) összeget fizet az eladó számára.

Tehát, itt sem történik még tényleges termékértékesítés/szolgáltatásnyújtás, csak a vételár érkezik előbb.

Ilyenkor vagy a szerződés rendelkezései alapján, vagy a szerződésre hivatkozva egy fizetési emlékeztetővel (díjbekérővel) kérjük el az aktuális összeget, ami – mint az előbb mondtuk, a megérkezéséig – nem játszik az adózásban.

Ahogy azonban megérkezik az összeg, mindjárt van vele tennivaló – az elköltésén túlmenően… 🙂

A kézhezvétel/banki jóváírás napjával egyező dátumú teljesítéssel állományba kell venni az előleget, és erről bizonylatot kell kiállítani – ez a bizonylat – jellemzően – az előlegszámla.

Az előleg összegét bruttó módon tartjuk nyilván (ennyi és ennyi pénzt küldtek, amivel majd a végén el kell számolni). Az előleg a termékértékesítés/szolgáltatásnyújtás végösszegébe beletartozik, ezért mindig a majdani végszámla áfájának sorsában osztozik; magyarán szólva, elő kell írni a kapott összeg áfáját, amit az összeget kapónak majd a többi áfájával együtt be kell fizetni. Az előleget adó pedig (az egyéb feltételeknek történő megfelelés esetén) az előlegszámla birtokában levonásba helyezhet.

Számla (Végszámla):

Általában a hosszabb ideig tartó folyamatok esetén (pl. építés, beruházás) több előlegszámla is lehetséges – teljesen a felek szabad akaratából történő megállapodása szerint), de egyszer eljön a pillanat, amikor a vállalás teljesül, a remekmű elkészül, és a felek elszámolnak egymással, a folyamatot lezárják a végszámlával.

A végszámla tartalmazni fogja az összes megállapodás szerinti tényleges tételt, valamint negatív előjellel a kapott előlege(ke)t.

A különbsége jelenti az utolsó fizetendő összeget. Ebben a pillanatban válik a végteljesítés nettó összege árbevétellé a társas vállalkozásoknál (és számít az adó alapjába), az áfa összege fizetendő áfává. Ekkor vonjuk le a fizetendő áfából az előlegek során már befizetett áfák összegét, és válik a különbözet az adott időszak még fizetendő áfájává. Ugyancsak ekkor vezetjük ki az nyilvántartott (már megkapott) előlegekből az elszámolások előlegét, és ekkor számoltak el a felek véglegesen egymással

Rész-számla (részteljesítések):

A felek úgy is megállapodhatnak egymással, hogy egy folyamat során nem előlegekkel finanszírozzák az ügyletetl, hanem a teljes folyamatokat részekre/szakaszokra bontják olyan módon, hogy az egyes részek/szakaszok a folyamat egyes mérhető részeivel/szakaszaival egyeznek meg (pl. tervezés, terepelőkészítés, alapozás, szerkezetkész állapot, gépészet, stb.). Ilyenkor részteljesítések történnek, és az egyes részekhez a felek a részteljesítések összegét rendelik. Vagyis, ekkor nem előlegelszámolás lesz, hanem (kisebb) valódi teljesítményekhez köthető (szakasz)elszámolások.

Itt is lesz majd a végén végszámla, az előlegszámlához hasonlatos módon, de a részteljesítések az árbevételbe és az áfába is játszanak az egyes időszakokban (ha belegondolunk logikusan; itt valódi termékértékesítés/szolgáltatásnyújtás történik, míg az előlegnél tök mindegy, hogy milyen fokú az előrehaladás, ezért is más az elszámolásuk is.

Nem szabad keverni a rész-számlát a részletfizetéssel!

A részletfizetés esetén kapunk (adunk) egy végszámlát a teljesítésről, és megállapodunk egymással, hogy a végszámla összegét a vevő valamilyen ütemezés szerint fizetheti meg. Ilyenkor az értékesítés pillanatában (a végszámla teljesítési időpontjával) beáll a teljes áfafizetési kötelezettség, és ekkor számítódik be az értékesítés árbevételébe a teljes nettó összeg. A fizetési folyamat (a pénzáram) pedig a felekre tartozik (nyilván, hogy valakinek finanszírozni kell az összeget, ezért pedig a terméket magasabb áron adja el, mintha egyösszegben vennék meg tőle.)

 

Ajánló

Áfa kalauz éttermeknek 2017. január 01-től

Éttermi étkezés áfakalauz 2017. január 01-től

Az éttermi áfa körüli “huzavonában” az a dühítő számunkra, hogy azt halljuk: a vendéglősök majd …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.